A mezőgazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátása hazánkban főként az műtrágya-használatból, állati emésztésből és trágyából, valamint az energiahasználatból ered, ami növekvő trendet mutatott az elmúlt években és 2020-ban már a bruttó kibocsátások 14%-át tette ki.
Mindeközben a földhasználat, földhasználat-váltás és erdészet (LULUCF) összességben nem kibocsátó, hanem széndioxid-elnyelő volt, 2020-ban 6,82 millió tCO2e elnyeléssel. Az elnyelés azért fontos, mert a klímasemlegesség eléréséhez szükség van arra, hogy egyensúlyba kerüljenek azok a kibocsátások, amelyeket nem sikerült megszüntetni. Az erdők megfelelő állapotban való megőrzése, bővítése nem csak a széndioxid-nyelés miatt fontos, legalább ekkora jelentőségük van az élővilág változatosságának fenntartása, a terület vízgazdálkodása, a levegő tisztasága szempontjából is.
A hulladékgazdálkodás 3,4 millió tCO2e kibocsátást okozott 2020-ban, ami a teljes bruttó kibocsátás 5%-a volt. A szektort a 2010-es évek elején a kibocsátások csökkenése, az évtized második felében már inkább stagnálása jellemezte.
E szektorok fenntarthatóbbá tétele, valamint a bioenergia termelésének fokozása érdekében a Green Policy Center az alábbi felvetéseket teszi:
A bioenergia, főleg a biometán termelésének fokozására van szükség, piaci szabályozókkal
A földgáz kiváltása szempontjából nagy potenciál rejlik a biometán hasznosításában, amely a növényi részekből, hulladékból, szennyvízből és trágyából előállítható biogáz tisztított formája.
Éppen ezért lenne szükséges a klímapolitikai szakműhely szerint egy kötelező biometán bekeverési arány meghatározása a magyar földgáz-rendszerben, valamint egy regiszter felállítása, ami a gyakorlatban is lehetővé teszi a származási garanciák kiállítását és kereskedését. Ezek által a földgáz kiváltására tökéletesen alkalmas, magyarországi nyersanyagokból helyben előállított biometán termelés felfuttatható lenne, állami támogatások nélkül is.
A tűzifa és a biodízel, bioetanol fenntartható termelése is figyelmet kell kapjon, hiszen ezen anyagokra is nagy igény várható a jövőben.
Sokkal több fát kellene ültetni, a klímaváltozás negatív hatásaira ellenállóbb fafajokból
Amíg nincs piacérett, a légkörből mesterségesen szén-dioxidot megkötő technológia, addig az erdők nyújtják a legnagyobb segítséget a fennmaradó kibocsátások egyensúlyba hozására.
Az éghajlatváltozásból és fakitermelésből fakadó káros folyamatok ellensúlyozására tovább kell fokozni a fa- és erdőtelepítéseket, méghozzá olyan fajokból, amelyek a változó időjárásnak jobban megfelelnek. A településeken belül növelni szükséges a zöld felületek arányát, egy-egy hely optimális természetes borításának meghatározásához pedig a helyi adottságokat kell figyelembe venni. A fakitermelés tervezésénél célszerű lenne az erdők széndioxid-nyelő képességét is figyelembe venni.
Csökkenteni kell a kidobott élelmiszert
A lakosság körében egy szemléletformáló kampány jelenthet előrelépést, míg az élelmiszer-feldolgozó és -kereskedő iparágak, valamint a vendéglátás tekintetében akár kötelező intézkedésekkel is ösztönözni lehetne a magasabb felhasználási arányt. Az élelmiszer-hulladék csökkentésére vonatkozó kötelező intézkedéseket azonban az ágazati szereplőkkel együtt lenne célszerű kialakítani.
Az élelmiszerpazarlás ellen más országokban jól működnek a maradékot begyűjtő és elosztó szereplők, és az ilyen kezdeményezések itthon is fejlődésnek indultak az elmúlt években. E folyamatot az adminisztratív terhek csökkentésével lehetne tovább ösztönözni.
Ösztönözni kell a klímabarátabb étkezési szokásokat, a helyben termelt és szezonális termékek fogyasztását
Az adózás átalakításával (pl. népegészségügyi termékadó, kedvezményes ÁFA kulcsok) a környezetre kevésbé ártalmas élelmiszerek felé lehetne terelni a fogyasztókat, például, úgy, hogy a növényi alapú termékek olcsóbbá válnak, míg a nagyobb karbonlábnyommal rendelkezők árában megjelenne a környezetterhelés. Hasonló eljárást lehetne alkalmazni az állati takarmányok tekintetében is.
Támogatni kell a mezőgazdasági energiafelhasználás zöldítését
A mezőgazdaság, az erdészet energia-fogyasztásához (járművek és munkagépek, épületek, egyes feldolgozási műveletek) kapcsolódó kibocsátások csökkentésére jó lehetőségeket kínál a megújuló energia használatának általánossá tétele a szektorban. Ez megvalósulhatna úgy, ha a kis családi gazdaságok számára zöldenergia-beruházási programok indulnának, akár kamatmentes hitelekkel.
Segíteni kell a mezőgazdaság alkalmazkodását a változó éghajlathoz
Ennek egyik kritikus pontja a vízgazdálkodás, a Green Policy Center javaslata alapján az ágazati szakértők bevonásával egy új szemléletű vízgazdálkodási stratégiára is szükség lenne. Ezen felül az aszálynak jobban ellenálló növények termesztésének (pl. cirok) népszerűsítése is segítheti az alkalmazkodást. Bármilyen alkalmazkodási intézkedésről is legyen szó, az is lényeges, hogy a megvalósítás ne növelje tovább a szén-dioxid-kibocsátást (pl. a többlet-öntözéshez használt energia megújuló energiaforrásból származzon).
Gyorsabban át kell állni a körkörös gazdaságra
A természetből történő nyersanyag-kivétel csökkentése nélkül sem a klímaváltozást nincs esélyünk megoldani, de még a készletek kimerítését is kockáztatjuk. Ezért fontos a körkörös gazdaság felé történő haladás felgyorsítása. Jelen helyzet szerint a kitermelt anyagok mennyisége nőtt az elmúlt évtizedekben, előrehaladás helyett visszalépést okozva a körkörösség szempontjából. A megoldást jelenthet a fogyasztás visszafogása, a már megvásárolt termékek esetében pedig a minél további használat, akár más funkciókra is, amikor pedig ez már nem lehetséges, akkor az újrahasznosítási lehetőségek következhetnek. Szabályozási szinten a minél hosszabb élettartamot támogathatja a javító tevékenység ÁFA-kulcsának csökkentése, illetve a megfelelő infrastruktúra is, például, ha minden településen elérhetővé tennék a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtési lehetőséget vagy ha a lakóhelyekhez közel helyezkedne el gyűjtőhely a használt textil és elektromos hulladékok számára.
